Már elkezd fázni, mikor megérkezik barátnője. Csak egy darabon viszi el, csapatépítő szombat. Lizsé teljes szabadnapja, rég nem látott barátokra, és egy nagymamára. Nem akarta beindítani az autót, hangos. 20 évesen még nem voltak gátlásai. Sportdob? Hangos? Zavar az valakit? Kit érdekel? De most, 1 év csend után visszatért a hang. Először hangos volt, tompítani kellett. Még mindig az, lesz csendesebb, várni kell egy kicsit.
De ezen a szombat reggelen valahogy más hangulat, más érzés hatja át Lizsét. Kiteszi barátnőjét a metrónál, és megy vissza Óbudára Régi baráthoz néz be, ha nem is együtt kezdték a „Suzukizást”, de a szálak összeértek, sok munkaórájuk van már a zenében, az apró javítgatásokban, kocsikázásban. Mára már mindketten kezdenek megkomolyodni. Frankie inkább, van két év különbség, már előtérbe került a saját ház, békés autó, lassan a gyerek. Lizsé még csak megalapozni próbálja a jövőjét, egész jó úton halad. Óbuda után indulás vissza a városba, meglátogatni régi büfés barátját, aki a munkás élet sárgaköves útján indította el, nyolc, talán kilenc éve.
Indulásnál nagyon mély és hangos, kicsit kellemetlen, de az irodatelepről nagy gázzal kell elindulni, fél 11-kor már nagy a forgalom a Szentendrein. Kis forgolódás után megvan az irány. Négyezer fölött indul az élete, ne ott érjen véget, soha ne érjen véget, forog, mintha más dimenzióba lépne, nem a mély, hangos zaj hallatszik, érzi, ahogy gázadásra törne ki a gáz, üvölt a motor, hogy „méééég, csináld”, aztán kapar kicsit a téli gumi, hirtelen jött a nyár, úton van a nyári. Újraindul a hangorkán, négyezertől megy fölfele, forog, ércesen hangos, egyre hangosabb. Lizsének eszébe jutnak a korábbi idők, a fesztelen hangoskodás, a „visszakettő padlógáz”, és eljátssza újra, hagyja, hagy pörögjön, egy ideje már nem fáj, ha pirosba fordul az idő, csak pörög és húz. Már Pesten van, a Domus előtt veséje leszakad szinte, nesze neked kemény futómű, hát kellett ez neked, Lizsé? Kellett, hát, hármasban háromezerről ismét előtör a hang, ordít, mint egy karnyi trombitás egyre csak fújná, mintha élvezné, ahogy a körmök mélyen a hátába vágnak, és marnak végig a vállától a derekáig. Aminek nyoma marad, de akkor mégis, eksztázist okoz.
A sokadig visszaváltás után az eksztázis elmúlik, furcsa lebegéssé válik, mintha kívülről látná saját magát. Az Aréna előtt még egyszer, utoljára eléri a padlólemezt, és gyönyörködik a hangban. Abban, ami mások számára „idióta boyracer” vagy „köcsög suzukis”, az Lizsének egy érzés. Perújrafelvétel, dejavu, ahogy tetszik, gondatlan, felelőtlen éveinek illata járja át. Az álomból a kettes motorféknél erős visszadurrogás ébreszti fel, a keletinél már sűrűsödnek a házak, beáll a forgalom is. A gondatlan fiatalságból csak az örökzöld wunderbaum maradt meg, és a hang. Az érzés nincs, inkább feszengés, kínos zavartság járja át a belteret, már nem élvezi, amikor megnézik az emberek az autót, igaz, Suzukinak szép, de a hang már nem illik a képbe.
Összeszorul a szíve, ahogy a Blahán még nagy gázzal indul, de nem érzi azt, amit az elmúlt negyed óra adott neki. Emlékeket, élményeket, a fiatalságának gondtalan 3 évét kapta vissza.
Hozzávalók:
-Suzuki Swift 1.0 993ccm / 775kg
-APEX -40mm ültetőrugók
-félkemény utcai keményített gátlók
-síkolt hengerfej
-30%-kal könnyebb lendkerék
-40mm-es kipufogórendszer hangtompító közép- és Remus végdobbal
-Textar féktárcsa és betét, hogy meg is tudjon állni
-165/60r14;5jx14 Enkei magnéziumötvözet felnik
-eredeti GTi ülések
-mindenben segítő és támogató, de néha észheztérítő szülő, barátnő, és barátok
-zene mindegy, úgysem hallani
